A falu bemutatása

Lélekszám (2010): 376 fő
Első írásos említés éve: 1211
Település belterülete: 47ha
Település külterülete: 1643ha
Településrészek, csatolt területek: Keselyősfapuszta, Mattyi-puszta
Településazonosító törzsszám: 15051
Lakásállomány: 145
Új épített lakás: –
Személygépkocsik száma: 106
Kiskereskedelmi üzlet: 1
Vendéglátóhely: 5

A község Siklóstól délre, a határ mellett, a Dráva közvetlen szomszédságában fekszik. Szomszédai dél-nyugatról Gordisa, dél-keletről Alsószentmárton. A buszközlekedés munkábajáráshoz nem túl kedvező. Az M6/M60-as autópálya pogányi felhajtója körülbelül 30, a bólyi 34km-re van a településtől. A megyeszékhelytől való távolsága 35km.

A falu 145 házából 5 önkormányzati tulajdon. 2010-ben 376-an élnek Mattyon, ebből 75-en 18 év alattiak, 200-an pedig 19 és 60 év közöttiek. A nyugdíjas korúak aránya 23%. A munkanélküliségi ráta 20%-os, 55 fő dolgozik. A településen műanyagüzem, fémipari termékek gyártásával, javításával, áruszállítással foglalkozó vállalkozás működik. Turisztikai tevékenységgel foglalkozó vendégház és mezőgazdasági, erdészeti tevékenységet végző vállalkozások működnek és adnak munkát a helyi lakosságnak is. Az ingázók többnyire Siklósra és Harkányba járnak dolgozni. A faluban egy kocsma található és egy csárda csoportokat étkeztet.

A településen óvoda működik 12 gyerekkel. Matty 23 általános iskolása Siklós intézményeibe jár. A mozgókönyvtári szolgáltatás 1200 kötetet jelent, és 150 fő befogadására alkalmas kultúrház található. A településen nyugdíjas egyesület és a vöröskereszt helyi szervezete is működik. Évi 2-3 alkalommal jelenik meg a Mattyi Hírek, a település újságja.

Az egészségügyi ellátás a szomszédos Drávaszabolcsról jó színvonalon megoldott, helyben hetente kétszer rendel az orvos.

Az utak szilárd burkolattal ellátottak, de javításra szorulnak. A villamos energia és a vezetékes ivóvízellátás a község minden otthonában és intézményében megoldott. A gázt is bevezették a településre, a lakóházak mintegy 30%-a csatlakozott rá. A szennyvízcsatorna még nem valósult meg.

A mérsékelten száraz, elégtelen nedvességű mattyi körzet Baranya megye legmelegebb területe. Az évi középhőmérséklet megközelíti a 11 Celsius fokot. Határában 32,6 hektár erdős természetvédelmi terület található, mely sétára, kirándulásra ideális. A 2008-ban, a Dráva-projekt keretében 13 millió forintból a Három Folyó Kerékpártúra útvonal mentén megvalósult túraállomás főzőhellyel, sportolási lehetőséggel, mosdókkal, tusolókkal ellátott.

A környéken jelentős a vadállomány, különösen a szarvas és a fácán. A község határában horgászati lehetőség a Dráva holtágához tartozó Hotedrán és a Mattyi-tavon van.

Ezen kívül található itt egyedülálló madáremlékpark (Pantheum Avium), amelyben a kihalt madárfajok emlékére kopjafákat állítottak.

A lakosság kisebb része római katolikus, nagyobb része református. Református templomát 1784-ben emelték. A II. világháburús emlékművet és a parkot 2010-ben felújították.

A település számára kiugrási lehetőséget biztosítana a turizmus fejlesztése. Idegenforgalmi adót nem szednek. Matty gasztronómiai sajátosságai a csirkepaprikás csipetkével, szegfűborssal ízesítve, a kukoricás szármánt és a kötött tészta leves.

A község állandó rendezvénye a minden év augusztus utolsó vasárnapján megrendezett búcsú. Emellett 2010-ben 3. alkalommal rendezték meg a Dráva Menti Nyári Fesztivált.

A falu története

A mattyi tavak vízi paradicsomáról nevezetes 371 lakosú Dráva menti községet Siklós szomszédságában találjuk. A szájhagyomány szerint középkori elődje a falu határának keleti fertályán feküdt, amit még mindig “Faluhelynek”, “Pusztafalunak” hívnak. A mohácsi vész után a török elől oltalmat kereső jobbágyok onnan települtek a mocsarak ölelte mostani belterületre. Az akkori lápvilág emléke ma is él a “Girbe-görbe Gordisa, Sárba süllyedt Matty…” falucsúfoló mondókában.

A helység nevét számos változatban följegyezték. A történészek úgy vélik, 1355-ben “Moch”-nak hívták, a kora újkori “Magy”, “Maghy”, “Mag”, “Matthy”, “Math” bizonyosan rá vonatkoznak. A 18. században “Maty”-nak, 100 év múltán egyre inkább “Matty”-ként írták, majd a 20. században az utóbbi vált hivatalossá.

A török adóívekből arra következtetünk, hogy a hódoltsgá korának első századában a lakosság nemcsak helyben maradt, de számuk még gyarapodott is. E deftereken 1554-ben 16, 1571-ben 27, 1532-ben 33 mattyi családfő nevét olvassuk. Noha “Mikor kezdődött ez az Ekklésia nem tudatik”, Siklós és vidékének egyháztörténetéből nagyon valószínű, hogy ők már protestánsok voltak. Az ismétlődő háborúk, a kettős adózás – a török és a Habsburg birodalomnak – a következő évszázadban a népesség fogyásához vezetett. A “Rác rét”határnév feltehetően arra utal, hogy átmenetileg görögkeleti vallású szerbek is laktak a faluban, akik valószínűleg a törökök ösztönzésére költöztek ide, majd mentek tovább. északra.

A jobb időket Matty számára is a 18. század békéje hozta meg. Az 1767. évi úrbérrendezéskor Esterházy kázmér gróf itteni földjeit 45 telkesjobbágy- és 2 zsellércsalád művelte. Lélekszámuk 1785 táján, az első magyarországi népszámlálás idején 420 volt. Amikor a Széchenyi-féle Leírás adatait gyűjtötték, 1785-ben a 65 házból álló település ugyanazon földesúr dárdai uradalmához tartozott. A jobbágyok még boronafalú (“fából emelt”) vagy talpasvázas hajlékokban éltek, melyekhez ingyen kaptak fát az uradalom erdeiből, “kivéve esetleg a kéményhez, aki azt égetett téglából akarja és erről gondoskodni tud. Ezt az építőanyagot az uradalomtól szerzi be, száz darabját hatvan dénáros áron.” A Dráva évenkénti áradásai miatt mentesültek az 1772. évi faépítkezést tiltó királyi utasítás hatása alól. Fontos a Széchényi Descriptiónak ez a részlete, hiszen tanúsítja, hogy már a mattyiak is ismerkedtek a kéménnyel, holott lakóépületeik még középkori módon épültek. Hogy a füstelvezetésnek ez a fejlettebb, újkori módja mindazonáltal igen lassan terjedt, mutatja a falu “füstös Matty” gúnyneve, amit a 20. században szerte a környéken emlegettek. A 18. század végén Vályi András azt írta Mattyról, hogy református magyarok lakják, halban bővelkedő tavak közt fekszik, erdeje a Dráváig ér, amely sok árvizet hoz rá, továbbá megdícsérte szép marháit.

A faépítkezés Mattyon meghatározó maradt az 1827. évi nagy árvízig, amikor Szaporca és (Dráva)Iványi között 28 helyen szakadt át a Dráva gátja. A medréből kilépett folyó rengeteg házat elmosott, a határba vitte a drávapalkonyai talpas templomot, és létrehozta Szaporca határában a Hétöles-tavat.

Az 1700-as éves második felében a helység egyháza is újjáéledt, 1749-ben harmadik név szerint ismert papja, Bagaméri Mihály szolgált, ő hívta meg az első, Rédei nevű “Oskola Mester”-t 1749-ben, 1773-ban Rásó Mihály prédikátor megnyitotta az első anyakönyvet, 1789-ben paplakot, majd új templomot építettek.

A falu népessége a 19. században jelentősen gyarapodott, 1840-ben 567, 1886-ban – miként Szakács Lajos lelkészük írta – 633 református lakta. Napjainkra azonban a szaporodási ráta az 1880-as évektől erősödő “egykéző” csökkenése, a mezőgazdaság 1960-as évekbeli kollektivizálása, majd a 21. századi munkanélküliség következtében a lakosság szinte megfeleződött.

A II. világháború alatt súlyos csatákat vívtak erre a bolgár, német és szovjet csapatok. A heves harcok miatt majdnem minden házat újjáépítettek 1945 után.

forrás: Zentai Tünde: DRÁVASZÖG ÉS SZLAVÓNIA ; Baranya Megyei Enciklopédia